1793-ban Haydn a következőket írja a kölni választófejedelemnek Beethovenről: „ Idővel Európa egyik legnagyobb zeneszerzője lesz”.
1793-ban Haydn a következőket írja a kölni választófejedelemnek Beethovenről: „ Idővel Európa egyik legnagyobb zeneszerzője lesz”.
1802 Beethoven életében fontos esztendő volt ez az úgynevezett „heiligenstadti testamentum” éve. Ekkor merültek fel az Eroica-szimfónia első gondolatai, és ekkor keletkezett az opus 31-es jelzéssel három zongoraszonáta. A d-moll szonáta melyet „Vihar”-ként ismerünk teljességgel visszatükrözi Beethoven akkori lelkiállapotát. Czerny aki ez időtájt volt a tanítványa új utakról beszél, a lassú és gyors tempó szakaszainak , a halk meditatív töprengés és a a viharos forték hirtelen váltakozása miatt.
A Beethoveni szimfóniákra jellemző, hogy a páratlan számmal ellátott művek valami újnak a kezdete, míg a páros számmal jelölteké valaminek a lezárása. A 6. szimfónia melyet 1808-ban írt az egyetlen programzenéje. Az 5.-kel egy időben íródott, és egyszerre mutatták be a közönségnek. Beethoven így indokolja: „ Azért is született vele egy időben, hogy magába fogadjon mindent, ami abból kiszorult, minden boldogságot, minden természeti derűt és harmóniát”.
Pihenésre vágyik több levéltöredékben olvasható, hogy milyen megnyugvást talál a természetben: „ Szerencsétlen fülem itt nem kínoz”.
Theresia Malfattinak 1807-ben így ír: „ Mily boldog ön, hogy már oly korán falura mehet! - Senki sem szeretheti a természetet úgy mint én – erdők, fák, és sziklák adják azt a visszhangot, melyet az ember kíván”, míg a francia parkokról a következő a véleménye : „ Csupa mesterkéltség, akárcsak a régi krinolinok!”.
A szimfóniában a programzene elveit követi ugyan, de a Pastorale címe alá mottónak a következőket írja: „ Inkább az érzelem kifejezése, semmint festészet”. Az egyes tételek elé írott címfeliratok megfogalmazásával, és a műben megvalósított programzene kérdésével sokat vesződött. Vázlataiban a következő megjegyzéseket találjuk: "Bízzuk a hallgatóra, hogy kitalálja a helyzeteket.- Emlékezés a falusi életre.- Akinek valaha is fogalma volt a falusi életről, címfeliratok nélkül magától rájön a szerző szándékára. Leírások nélkül is rá fognak ismerni az egészre, amely inkább érzés, mint zenei festmény.” Zenéjében érzékeljük a természet szépségét, halljuk a patak csobogását, és a madárkoncertet, magunk előtt látjuk a tánca gyülekezőket, és a vidám mulatságot megszakító vihart. Az 5. tételben kisüt a nap és felhangzik a felszabadultságot tükröző Pásztorének.
A korabeli kritika szerint sok az egyezés a stuttgarti Justin Heinrich Knecht 1784-ben írt „Zivatarba fúlt pásztori vigasság” között, nem csak a témát, hanem az eléje írt programot illetően is. Beethoven ismerhette e művet, mert ugyanaz a kiadó publikálta az ő fiatalkori szonátáit, és együtt is hirdette őket. A téma megoldása viszont teljességgel eltér egymástól. Míg Knecht műve szorosan a programzene alapján épül fel addig Beethoven szakít a hagyományok szigorú követésével, hangutánzások, és hangfestő elemek használata helyett a természet emberre gyakorolt hatását fejezi ki.
Beethoven lerakta a szimfonikus programzene alapkövét, és a megkezdett útról Berlioz így ír a „Fantasztikus szimfónia” megírása után „Ott folytattam, ahol Beethoven abbahagyta” ...
Az előző részek itt olvashatóak: 1 - 2
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
178873 2012.03.19. 19:05:25
210560 2012.03.19. 19:12:29
205707 2012.03.19. 20:38:46
60145 2012.03.19. 21:51:58
12635 2012.03.19. 21:52:51
13066 2012.03.20. 18:57:47