Írtam már az angolokról, olaszokról, most a franciák jönnek, ebben a részben szó lesz a zene mellett építészetről, szobrászatról, festészetről.

Írtam már az angolokról, olaszokról, most a franciák jönnek, ebben a részben szó lesz a zene mellett építészetről, szobrászatról, festészetről.

Az idő folyamán számtalan művész megfordult a királyi udvarban az itáliai reneszánsz képviselői többek között Rosso Fiorentino, Francesco Primaticcino, míg a flamand művészeket Jean Clouet, és fia Francois képviselték.

Leonardo da Vinci meghívást kapott ugyan I. Ferenc udvarába, de a képein kívül amit magával vitt, nem igen dolgozott a francia királynak.

Az 1500-as években Jean Fouquet festő élethű portrékat fest,

Pierre Lescot irányítása alatt a Louvre kastélyt Párizsban újjáépítik, és Medici Katalin megépítteti a Tuilériák palotáját és kertjét. 1600-ban IV. Henrik és Medici Mária esküvőjén Cavalieri színpadra állítotja az első operát Peri Euridice című művét.

IV. Henrik nevéhez fűződik, hogy megépül Párizsban a Pont Neuf, a Place des Vosges, a Place Dauphine, és a Louvre is további részekkel bővül. Felesége Medici Mária meghívja Peter Paul Rubens flamand festőt, aki a királyi pár életét bemutató sorozatot festette meg a Luxembourg Palotában.

Fiuk XIII. Lajos idejében alkotta a gyertyafényes festményeit a Caravaggio iskoltát képviselő Georges de La Tour, valamint a holland Nain fivérek akiknek témái főként a szegények életének az ábrázolása volt. 1631-ben Versailles-ben egy szerény vadászkastélyt építtetett Philibert Le Roly tervei alapján. melyet fia XIV. Lajos megtartva az épülettömb középső részét átépített. Az átalakítás kezdeti lendületét Nicolas Fouquet pénzügyminiszter számára épült Vaux-le-Vicomte magánkastélya adta.

1661-ben az itt rendezett fényűző ünnepség kapcsán felmerült a pénzügyek hűtlen kezelése és életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték a minisztert. A pártfogásában álló művészek, Le Vau építész , Charles Le Brun festő és André Le Nötre tájépítész, Girardon Francois szonbrász akik feladatul kapták Versailles átépítését, valamint La Fontaine, és Molière is a király szolgálatába álltak.

A XIII. Lajos idejében épült egykori kastély lett XIV. Lajos lakosztálya, középpontjában a kelet-nyugati tengelyben a hálószobával, mivel a király napirendje megfelelt a Nap járásának és a díszítés fő témája is ez volt.

Eleinte itt csak ünnepségeket tartottak, de idővel a király elhatározta, hogy udvarát a Louvre-ból ide helyezi át, így távol tudta tartani magát a polgári és a parlamenti zavargásoktól. Ez új, átfogó terveket tett szükségessé, mert a kastély nem volt alkalmas arra, hogy az egész udvar odaköltözzön. A kivitelezéssel Jules Hardouin-Mansart-t bízták meg, aki harminc éven keresztül vezette az építkezést. Tovább Versailles-ról itt olvasható.

A Napkirály udvari rendje jelentős mértékben a spanyolt etikettre épül, igaz sokkal színpadiasabb volt, mert a mindennapi életet részletekbe menően szabályozta óramű pontossággal. Napirendjét a Nap állásával egyeztették össze, a rituális „lever”-től, azaz felkeléstől a „coucher”-ig, a lefekvésig. Mindenkinek meg volt a saját feladata, amely egyben kiváltságot is jelentett. A dajkája reggel csókkal köszönthette – ezt a jogát élete végig gyakorolhatta, az első kamarás illatos vizet, vagy borszeszt locsolt a király tenyerébe hogy, megmosakodhasson, a főborbély levette a hálósapkát, és a paróka viseléséhez alkalmassá tette a haját, illetve kiválasztotta az aznapi parókát. Közben akinek engedélye volt hogy e szertartáson részt vegyen kérésekkel állhatott elő. Ugyan ilyen jelentőséggel bírt az úgynevezett második belépő amikor a király a reggelijét fogyasztotta el a nyilvánosság előtt, valamint az utána következő felöltözés, ahol szintén kiváltság volt, hogy ki adja át a következő ruhadarabot.

Egy kis érdekesség:

XIV. Lajos alacsony termetű uralkodó volt, csupán 162 cm magas, ezért valahogyan meg kellett teremteni a királyi tekintélyt. A hódolatot különböző külsőségekkel is igyekeztek biztosítani, pl. azzal, hogy 26 cm. magas sarkú cipőbe bújt, s a parókát is megmagasították.

A 17. század második felében XIV Lajos diktálja a divatot. A francia udvari viselet a fényűzést, az uralkodó gazdagságát mutatja. A malomkerékgallér nagyságra ugyanakkora marad, de ráfekszik a vállra. A csuklófodor helyére széles csipkével szegett vászonkézelő kerül, és a mellény kivágását is sűrű fodor díszíti. A nők a szivárvány minden színében pompáznak, pántlikák és sallangok tömkelegével, sok hímzéssel és csipkével díszítve, nyakra, arcra szépségflastromot ragasztanak, és természetesen nem maradhat el a csodálatos, díszes, olykor akár két méter magasra is feltornyozott paróka. Míg a férfiaknál maga a király vezette be a tollal ékesített háromszögletű kalap viseletét, de nagy hangsúlyt kaptak az öltözködésben a csatos, magas sarkú, piros és más rikító színű cipők is.

Ezzel együtt a főrangú nemesek élete is változik már nem kézzel esznek, hanem villával, az ételek között megjelenik a gyümölcsfagylalt és a majonéz.

Folyt köv: Lully munkássága, honnét ered a „csepűrágó” elnevezés...