Ki hitte volna, hogy 1822-ben mikor a család áttért a protestáns vallásra élet-halál kérdése lesz az 1930-as években.

Ki hitte volna, hogy 1822-ben mikor a család áttért a protestáns vallásra élet-halál kérdése lesz az 1930-as években.

Az akkori németországi politika sok mindent meghatározott, és ez kihatással volt a művészetekre is. Behatárolta a hallgatható zenéket, kik  azok a zeneszerzők akiknek művei nem fonódnak össze a németországi zsidósággal.  Míg Ludwig van Beethoven, Wágner,  és Bruckner zenéje a heroikus német szellemiséget képviselte, addig Gustav Mahler és Felix Mendelssohn  tiltott listára került.

1850-ben Wágner így ír Mendelssohnról melyet álnéven jelentett meg a lipcsei Neue Zeitschrift für Musikban „ A zsidóság a zenében”címmel - zsidó lévén még egy ilyen nagy tehetség sem képes igazi mélységeket elérni - ezt felhasználva lett Wágner zenéje az erő, és a megalkuvás nélküli eszme képviselője, míg Mendelssohnt csak csukott ajtók és ablakok mögött lehetett játszani, mert különben beszennyezné a tiszta német levegőt. A koncentrációs táborokról készült német propaganda filmekben  számtalanszor felcsendül kísérőzeneként az Éliás című oratóriuma.....

Mi volt a „bűne” a származásán kívül,  mit köszönhet az utókor Mendelssohnnak!?
Robert Schumann ezt írja róla: Mendelssohn a 19. század Mozartja.
1809. február 3-án Hamburgban született.  Gazdag, több nemzedékre visszamenően kimagasló kultúrájú családból származott. Nagyatyja, Moses Mendelssohn korának híres bölcselője volt. A szülők megfelelő hátteret biztosítottak gyermekeik fejlődéséhez, és elvárták tőlük, hogy éljenek is a lehetőséggel.
Shakespeare meséje megihlette, így 17 évesen írja meg  a „Szentivánéji álom” nyitányt, és 1942-ben a porosz király megrendelésére kísérőzenévé egészít ki. (Az 1930-as évek politikája itt is közbeszól, míg Shakespeare-t szabadon lehetett előadni addig Mendelssohn zenéjét 44-szer írták át  többek között Carl Orff is.) A műben felcsendülő Nászinduló számtalan feldogozása látott már napvilágot, de  Axel Christensen 1902-ben megírja ragtime változatban, mely zenei stílus a legnépszerűbb az 1900-as években - ezt a feldolgozást sajnos nem találtam sehol, de  szerintem ez sem rossz:

Gyermekkorában kiváló tanárai voltak, zeneszerzést Carl Friedrich Zeltertől tanult, akinek köszönheti  Goethe pártfogását. 1832-ben 20 évesen fejezi be a  „Szélcsend és szerencsés hajózás” című művét melyet Goethe azonos című költeménye ihletett, amit egyébként Beethoven is feldolgozott, kantáta formájában.

SZÉLCSEND

Néma csönd a tenger színén,
Békeség fönt és alant -
És a hajós szorúlt szívvel
Tükröt lát, határtalant.
Nem fú szellet, nincs lehellet,
Rémes, temetői csend,
Egy habocska sem zavarja
Az egyforma végtelent.

(1795.)

Élete és munkássága során megalapozta a német zenei romantikát. Hitte, hogy a zene kifejezőbb minden szónál. Egy egyetemesebb nyelv mely feltölti a lelket, közelebb hozza egymáshoz az embereket. Ennek a meggyőződésnek a tükrében írja meg a „Dalok szöveg nélkül” című zongorakompozíciót. Elévülhetetlen zenetörténeti érdeme Bach Máté-passiójának előadása 1829-ben, így a 19. század újra felfedezi Bach muzsikáját. Jelentős szerepet játszottak életében az utazások, Anglia, Skócia, majd Bécs, Pozsony, Itália, Párizs és az itt szerzett élményeket zenéjével meséli el, mint a Hebridák-nyitány, a Skót- vagy az Olasz szimfónia.

A lipcsei Gewandhaus-zenekar az ő irányítása alatt érte el mai napig töretlen művészi rangját, ő foglalkozott először tudatos zenei ismeretterjesztéssel és ő alapozta meg azt a modern zeneoktatási rendszert, mely lényegében mindmáig érvényes. Lipcsében az ő kezdeményezésére létesült az első Konzervatórium 1843-ban.
Sokat foglalkoztatták a vallás kérdései is, nem teológiailag, hanem abból a szempontból, hogy azok milyen szerepet játszanak az emberek életében.
„Isten lelke magukban az emberekben van, s az emberek maguk alkotják az Isten templomát” hallhatjuk a Paulus oratóriumában, míg az Éliás az Ó-Testamentum szavaira épülő gyönyörű zsoltárverseket idéző mű.

Abraham Mendelssohn így válaszol a fiát dícsérőknek:
- No igen amíg fiatal voltam, Moses Mendelssohn fia voltam. Most idősebb koromra Felix Mendelssohn apja lettem. Végül is ki vagyok én, Csak egy kötőjel a két generáció között”
( Márkus János vál: Muzsikus anekdoták. Rózsavölgyi és Tsa, 2009)  

Részletesebben Mendelssohn életéről és munkásságáról Schiff András írása itt olvasható

Bónusz, ha már az 1900-as évek zenei stílusát említettem: