Indiában a történetírás sohasem tartozott a fontos dolgok közé, így aztán a klasszikus táncok időszakában (fénykoruk körülbelül Kr . e. 500 - Kr. u. 1000 között) általában még az uralkodók személye sem biztos, nemhogy a tánctörténet részletei. Az indiai tánc kifejezést a brit gyarmatosítók alkották meg a szubkontinens megszámlálhatatlan tánctípusának összemosásával. A bit uralom időszakát (1757 - 1947) a klasszikus táncok tudatos háttérbe szorítása jellemezte, mert feladatának tekintette a keresztény erkölcsi tanítások terjesztését.

Indiában a történetírás sohasem tartozott a fontos dolgok közé, így aztán a klasszikus táncok időszakában (fénykoruk körülbelül Kr . e. 500 - Kr. u. 1000 között) általában még az uralkodók személye sem biztos, nemhogy a tánctörténet részletei. Az indiai tánc kifejezést a brit gyarmatosítók alkották meg a szubkontinens megszámlálhatatlan tánctípusának összemosásával. A bit uralom időszakát (1757 - 1947) a klasszikus táncok tudatos háttérbe szorítása jellemezte, mert feladatának tekintette a keresztény erkölcsi tanítások terjesztését.

A legfontosabb indiai tánctörténeti mű szanszkrit nyelven íródott, címe: Nátjasásztra, azaz a Dráma kézikönyve. Írójaként egy bizonyos Bharata Muni szerepel, aki a valóságban legfeljebb összerendezője lehetett a korábbi évszázadokban ismeretlen szerzők által elkészített szövegeknek. Bharata Muni feltehetőleg kitalált név, Bharata a hindu mitológiában ugyanis az istenek színházigazgatója.  A munka részletesen tárgyalja a színpad felállításának, a kifejező kéz- és arcmozdulatoknak.

„Kifejezőeszközökben rendkívül gazdag: a lépések, testtartások, mozdulatok változatos ritmusokkal, dinamikával jelennek meg. A kéztartások (mudrák), az arc- és szemjáték az érzelmek széles skáláját képes megjeleníteni, ezáltal alkalmassá válik egy-egy történet bármely szereplőjét pantomimikusan kifejezni. A Nátjasásztrában leírt klasszikus tánc valószínűleg a 3-6. sz. körül élhette fénypontját, majd a 10. század után háttérbe szorult.”

Előírja a színdarab megírásának, műfaji és esztétikai követelményeinek szabályait. Ez utóbbi részek tartalmazzák a legrégebbi indiai esztétikai nézeteket: a könyv alaptétele, hogy az alkotásnak bizonyos érzések kifejezésével ugyanazokat az érzéseket kell felkeltenie a nézőben, illetve az olvasóban.

India táncainak sokfélesége hűen igazodik az ország kulturális összetettségéhez: a törzsi-népi csoportos táncoktól a templomi, szakrális szólótáncokon át a kifinomult klasszikus táncdrámáig széles a paletta. A Wikipédia 43-féle indiai-néptáncot különböztet meg, s megint a bőség zavarával küzdök. Ezek a táncok az életöröm kifejezésére szolgálnak.

Rádzsasztán:

néptáncai szórakoztatóak, rendkivül látványosak s nagyfokú rugalmasságot igényelnek. Gyakran fűszerezik különféle ügyességi, vagy fakír elemekkel. Íme néhány nevezetesebb rádzsasztáni tánc: Ghoomar, Teratali: Chari dance amit esküvő, vagy fiúgyermek születésekor adnak elő, vagy a Bhawai amely egyedül járt tánc. A nő kb. 9-11 edényt egyensúlyoz a fején, több mutatványt is elvégezve közben. Vagyis poharakon lépdelnek, 2-3 kard élén és a szögeken táncolnak, esetleg törött üvegdarabokon tapicskolnak. Olykor fémtálra állva lépdelnek, forognak.

A klasszikus táncok jellemzője, hogy isteni eredetűeknek, elsősorban Siva isten és felesége, Káli istennő táncainak tartják őket. Siva táncait a tandava (férfias táncforma), Káli táncait pedig a lasya (nőies táncforma) megnevezéssel illetik.
A klasszikus műfajokat manapság mestereknél, illetve iskolai keretek között (művészeti főiskolák, egyetemek) hosszú évek kemény munkájával tanulja az arra érdemes, bizonyos testi jellemzőkkel és tehetséggel bíró táncos jelölt.

BHARATA NÁTJAM:

A Bharata Nátjam, Dél-India több ezer éves szakrális tánca képviseli a legrégibb töretlen hagyományt a klasszikus indiai táncstílusok közül. A templomokból a színpadokra csak az előző század elején került. Mind hangulatilag, mind technikailag két részre bontható. Hangulatilag a Siva istenhez tartozó tándava, azaz erőteljes férfi tánc és a Siva feleségéhez, Párvati-hoz tartozó lászja, az a finom nőies tánc különíthető el. A tánc technikája is két különálló rész, a tiszta tánc bonyolult lépéskombinációkra, ritmusképleteket követő lábtechnikára épül. A lépéseket a szem, kar, kézfej és láb mozgatásának koordinációja hozza létre. (A csípő az egész technika során merev marad, meg sem mozdul!) Az abhinaja bármiféle történet  érzelem elmesélésére alkalmas mozgásrendszer. Főként a kézjelekre, arcjátékra és a színészi játék egyéb elemeire épül. A táncdarabok szövegei, imák. Az Isten különböző megjelenési formáit dicsőítő versek, tamil, telugu vagy szanszkrit nyelven íródtak.

ODISSZI

Az odisszi egyike az ősi klasszikus indiai táncoknak. Templomi tánc, témái kizárólagosan a hindu valláshoz kötődnek. India keleti államából, Orisszából származik. A Jagannath Puri és Konark templomok falain található faragott szobrok táncos pózait kelti életre. A századok alatt három odisszi iskola alakult ki: köztük a Gotipua melynek jellegzetessége, hogy fiatal fiúk táncolnak rendkívüli hajlékonysággal és akrobatikus elemekkel női ruhában. Az odisszi táncot nagyra értékelték a 17. század előtt. A gyarmati Indiában a templomi táncosokat prostituáltnak tartották és be is tiltották tevékenységüket,. Az egyetlen életképes, járható odisszi tradíció a Gotipua volt. Ez azért tudta átvészelni a nehéz időket, mert férfiak táncolták.

MANIPURI

India északkeleti részének klasszikus tánca. Nevét Manipur államról kapta, Északkelet-Indiában kialakult különféle férfi és női stílusok összességét jelenti.

A férfias phung csolom talán a világ egyik legvirtuózabb férfitánca. A táncos dobolás közben hajtja végre a hihetetlen akrobatikai tudást és erőt, követelő ugrásokat, forgásokat. Technikai elődje itt is a harcművészetek között keresendő. A női táncok finom, lágy mozdulatokkal mesélik el Krisna történeteit.

MOHINIATTAM

A mohiniattam az élet örömének, isteni örömteliségének tánca. Egyike India klasszikus templomi táncainak, Kerala államból származik. Mohiní a tökéletes nő, a leggyönyörűségesebb alakok egyike a hindu mitológiában, a csábítás megtestesítője. Az Úr többször is Mohiníként jelent meg a Földön, hogy az emberiség ellenségeinek elcsavarja a fejét és így tegye ártalmatlanná őket! Lágyan, hullámzó és hajladozó mozdulatok jellemzik. A mohiniattam táncosnő jellegzetes viselete az aranyszegélyű fehér szári, arany ékszerek, és egy jázminfüzérrel körbefont oldalkonty.

KATHAKALI

Kerala állam ősi táncdrámája. E tánc neve szó szerint mesejátékot jelent. Az előadás egyfajta imádat, s csak férfiak táncolják. Még a nők szerepét is ők játsszák. A bemutatót egy énekes és több dobos kíséri. Általában a Mahábháratából és a Rámájanából mesélnek el történeteket. A végtagok és a szemek sokat mozognak, s nagyon beszédesek. A táncosok 6-20 évig tanulják a tánclépéseket és a különböző mozdulatokat. Rendkívüli képességre van szükség például ahhoz, hogy izmaikat irányítva az arcukat megfelelően el tudják torzítani. Körülbelül négy órán át art, míg felkészülnek egy előadásra.

KATHAK

A kathak szó jelentése mesemondó. A kathak Észak-Indiában, mogul hatásra virágzott fel. Nagy Akbar, a 16. század mogul császára meg akarta erősíteni India egységét, a kultúra és a vallás felvirágoztatására törekedett. Így a muzulmánok puritán egyszerűsége összeolvadt a hinduk színes sokoldalúságával: így a kathak is e két kultúra kapcsolatából született. Napjainkban ez az egyetlen táncfajta, amit muzulmán családok leányai is táncolhatnak. Többnyire Rádha és Krisna szerelmi legendáit dolgozzák fel a történetmesélő darabok. Az indiai klasszikus táncok közül a kathak követeli meg a leggyorsabb lábmunkát, minden ütemfajtát letáncol az előadó, bokáján többsoros lábcsengő erősíti a hatást.

Sakti

A teremtés női princípiuma, az erő, az energia szimbóluma. Indiában istennőként tisztelik különféle formákban. Párja, Siva, a világ férfi aspektusa tőle kapja éltető erejét, teremtő energiáját.
Alakja összetett: ő a mindenség tápláló és oltalmazó anyja, de ő a sötét Földanya is, aki vérre szomjazik, és csak a holtak vérével öntözve válik igazán termékennyé. Ő a kedves, segítő feleség, a betegek gyógyítója, de ő a betegséggel sújtó rettegett istennő is. Tud lágy és kedves lenni, csábítani és számítóan manipulálni, tud pusztítani, harcolni és győzni, de legfőképp túlélni. Egy valamit nem tud: veszteni.
A darab egy női életúton, a gyerekkortól az öregasszonyig, az örömökön, küzdelmeken, harcokon és bánatokon, a különféle életkorszakokon és élethelyzeteken viszi végig a nézőt. A figurák, bár látszatra különböznek, mind-mind az univerzális NŐ egy-egy arca. A nő és a női sors nem változik, csak a világ, amiben létezniük kell. A világot viszont az ő gyermekeik formálják.
A Sakti egy kultúrákon, évezredeken és stílusokon átívelő táncmozaik a nő fogalmának átértékeléséről és újraértelmezéséről, az erőről, mely minden nőben saktiként él.

Bollywood-i táncok

A modern indiai táncok koreográfiáit a bollywood-i (a bombay-i kommersz filmiparra utaló megnevezés) filmstúdiókban dolgozzák ki. Fő jellemzőjük a klasszikus és népi motívumok keverése a nyugati műfajokkal.

forrás: jeindia.hu, http://www.geographic.hu/index.php?act=napi&id=12480, http://www.rajastanc.hu/tartalom/tancokrol, szinhaz.hu - Somi Panni írása,  Somi Panni - India táncai, Britannica Hungarica, Terebess Ázsiai Lexikon,  Mészáros Adrien http://www.indiaitanc.hu/index.php/hu/indiatancai/kathak