Az Írek....

Az Írek....

A zene fontos részét képezte a kelta törzsek életének, harcokban félelmetes hangzású sípokkal, dobokkal riogatták az ellenséget, énekmondóik egy a görög lírához hasonló pengetős hangszert használtak. A középkorban is megbecsülték a hárfásokat, ők a mesteremberek közé tartoztak, míg a dudások, síposok, fidulások pusztán egyszerű szabadoknak számítottak.

Az ír tánc történetének korai szaka tükrözi a lakosság állandó mozgását, amely a támadások és a következményes költözködés miatt alakult ki. Minden ember a számára tetsző táncot és zenét is „hozta magával”. Bár csak homályos utalások vannak az ír tánc kezdetére, annyi bizonyos, hogy már a druidák is táncolták vallási szertartások során, tisztelegve a tölgyfa és a nap előtt. Az akkori körtánc nyomokban megtalálható a mai körtáncokban is. Amikor a kelták megérkeztek Közép-Európából több, mint 2000 évvel ezelőtt, természetesen magukkal hozták saját néptáncukat is. Kb i.sz. 400-ban, miután áttértek a kereszténységre, az új papok kézirataik magyarázatánál pogány stílusú díszítést használtak, míg a földművesek ugyanezt megőrizték a táncukban és zenéjükben.

A 12. században az angol-normann hódítás a normann hagyományokat és kultúrát is elhozta Irországba. A Carol egy népszerű normann tánc volt, melynek során a vezető énekelt, táncosok körbevették, akik visszaénekelték a dalt. Ez a normann tánc elterjedt az elfoglalt ír városokban.

A 16. században alapvetően három ír táncot jegyeztek fel: az Irish Hey-t, a Rinnce Fada-t (hosszú tánc) és a Trenchmore-t. A táncra való első utalások közül való Sir Henry Sydney levele I. Erzsébet királynőhöz 1569-ben: „Gyönyörűen öltözött, első osztályú táncosok.” Sydney írt azokról a táncosnőkről is, akik lelkesen táncoltak ír jigs-et Galwayben. Azt is pontosan leírta, hogy milyen alakzatban táncoltak: 2 egyenes vonalban álltak, ami arra utal, hogy a hosszú tánc egy korai változatát táncolták.

A 16. század közepén az újonnan épített kastélyok hatalmas termeiben táncoltak. Ezek egy részét átvették a 16. századi angol betolakodók, s rajtuk keresztül a tánc eljutott Erzsébet királyné udvarába. A táncok egyike a Trenchmore volt, amely egy régi ír földműves tánc adaptációja volt. Ettől az időszaktól kezdve egy másik stílus, a Hey vált kedveltté, amikor is a nők forognak a partnerük körül, mintegy a mai reel előfutáraként.

Az ír táncot dudán és hárfán játszott zenével kísérték. Az angol-ír arisztokrácia házaiban az úr gyakran együtt táncolt a szolgákkal. Halottvirrasztásnál is táncoltak: a gyászolók duda zenére körben követték egymást a koporsó körül.

A 18. században a táncmester jelent meg Írországban. A táncmester gyakorlatilag egy vándorló tánctanár volt, aki meghatározott körzetben faluról falura járt, hogy a földműveseknek tánclépéseket tanítson. A csoporttáncokat azért találták ki a mesterek, hogy fenntartsák a kevésbé tehetséges gyerekek figyelmét, és megadják nekik is a lehetőséget, hogy élvezzék a táncot. Ezek magas színvonalú táncok voltak. A szóló táncosok igen nagy megbecsülésnek örvendtek, és gyakran leakasztották az ajtószárnyat és a földre tették, hogy a szólista azon táncoljon.

Minden táncmesternek saját „területe”volt és sosem mentek más táncmester területére. Nem is olyan ritkán előfordult, hogy a szomszédos község lakói elrabolták a mestereket. Ha a táncmesterek vásárokon találkoztak, kihívták egymást versenyezni, ami csak akkor ért véget, ha egyikük a fáradtságtól összeesett.

Azok a ruhák, amiket jelenleg hordanak az ír táncosok a régi kor öltözékére emlékeztetnek. Minden tánciskolának megvan a saját táncruhája. Ezek alapjául az ír földművesek ruhái szolgálnak, amelyet 200 évvel ezelőtt hordtak. A legtöbb ruha kézzel hímzett kelta mintával van díszítve, a vállra gyakran Tara bross másolat van tűzve. A bross egy köpenyt rögzít, amely a táncos hátára van vetve. A férfiak által hordott ruhák kevésbé vannak kidíszítve, de annál érdekesebb a történelmi hátterük – sima kiltet és zakót hordanak, a vállukról egy összehajtott köpeny lóg. Férfiak és nők ma hornpipe cipőt hordanak, reel és jigs előadása során pedig finom cipőt, amely balett cipőkhöz hasonló

1994-ben az Eurovíziós dalfesztiválon a Riverdance sztárja, Michael Flatley és partnernője, Jean Butler egy 7 perces számot adtak elő, mely után a világ figyelme kezdett egyre jobban az ír tánc felé fordulni.

/forrás:http://www.celtic.hu/ireland/irishdance.phtml/