A barokk stílus is Itáliából indult el, de főleg az abszolút (korlátlan hatalmú) monarchiák központjaiban, Párizsban, Madridban és Bécsben virágzott a XVI. század végétől a XVIII. század végéig.

A barokk stílus is Itáliából indult el, de főleg az abszolút (korlátlan hatalmú) monarchiák központjaiban, Párizsban, Madridban és Bécsben virágzott a XVI. század végétől a XVIII. század végéig.

Az olasz barocco szó jelentése: különös, nyakatekert, szokatlan; a portugál barucca kifejezés szabálytalan formájú gyöngyöt jelent.

Megjelenik az udvari barokk amely a  megerősödött központi hatalmat szolgálta, monumentális méretek, reprezentatív megjelenítés, bonyolult formák és pompaszeretet, dinamizmus és érzelmi telítettség jellemzi, mely az egyházi művészetre is hatással van. A  barokk másik változata a holland polgári barokk, amely a polgári erkölcsöt népszerűsítette, és amelyet a fokozott valósághűség és a valóságos élethelyzetek iránti érdeklődés jellemez.

A tánc természetes rendje, hogy a lassú és gyors tempó felváltva kerüljön egymás mellé. Az udvari balett zenéje is ezt a sorrendet követi, így alakult ki a táncok sorozata, a szvit. Virágkorát XIV. Lajos versailles-i udvarában érte el.

Medici Katalin francia királyné 1560 táján olasz táncosok és ünnepségrendezők százait hívta a francia királyi udvarba az olasz kultúra terjesztése végett. A korlátlan anyagi támogatás, az ünnepek gyakorisága következtében, s mintegy két évtized koreográfiai, rendezői tapasztalatainak felhasználásával készítette el 1581-ben Belgioioso mester azt a több órán át tartó díszünnepséget, melyet a tánctörténet az első balettként tart számon: Ballet comique de la Reine (a Királyné víg balettje). XIV. Lajos 15 éves korában a nap szerepét alakította az Éjszaka című balettben, mely azért tartott hajnalig, hogy a király - diadalkocsiján - a nappal egy időben jelenhessen meg. A Napkirály elnevezés tehát innen származik.

A francia udvari menüett több mint kétszáz évig virágzott.  Barokk formájában a méltóságteljes pas grave jellemezte, amely a zenei ritmus kellemes metszésével a táncnak sajátságos, kontrapunktikus hullámzást kölcsönzött. A rokokó menüettben a ringatódzó balancé lépés negédes kecsessége érvényesült, végül affektált, pipiskedő, gyorsabb tempót vett fel, emiatt a felvilágosult francia polgárság az 1789. évi forradalomkor elvetette. Ezután már csak a színpadon élt tovább.

A franciák azonban táncaikat a spanyol és angol néptáncokból is felfrissítették. A XVIII. század második felétől a kor igényének megfelelően Európa-szerte megjelentek a néptáncból kialakuló nemzeti és társastáncok (keringő, polka, mazurka), és megjelent a magyar táncstílus reprezentatív képviselője, a „verbunk" és a „csárdás".

Végül még két érdekesség:

John Playford 1651-ben megjelent "The English Dancing Master" című tánckönyve mérföldkő a XVII. századi barokk táncéletben: az elkövetkező fél évszázad során számos kiadást megért mű az angol kontratáncok zenéjét és leírásait tartalmazza.

XIV, Lajosnak 13 tácmestere volt, s a kötelességüké tette, hogy az udvari táncot állandóan tökéletesítsék, és csiszolják. A kor kiemelkedő egyénisége volt Moliére az ő nevéhez fűződik a cselekményes balett műfaj megteremtése, s a balett komédiáinak zenéjét Lully írta.

/forrás:http://www.mihodiana.hu/tanctortenet.pdf

http://divattortenet.hu/barokk/barokk1.1.php/

1661-ben XIV. Lajos táncakadémiát alapított s igazgatásával hivatásos táncmesterét Beauchamps-t bízta meg.