HTML

Dórémi zenéje

némi szolfézs, némi összhangzattan, kitartott normál "á" hang, beskálázunk, kóruspróba, egy-két-há, és!

Friss topikok

Címkék

2009.12.14. 14:26 Dórémi

Orff Carmina Burana

Carl Orff zeneművet készített a Carmina Burana versgyűjtemény-kódex verseiből.

 

Carl Orff zeneművet készített a Carmina Burana versgyűjtemény-kódex verseiből. A művet, melyet a tavasz, a bor és a szerelem himnuszaként is ismerünk, Frankfurtban mutatták be, 1937-ben.

A Carmina Burana Orff műfajmegjelölése szerint: Profán dalok énekesekre és énekkarra, hangszerek és vetített képek kíséretében. A darab szövegét egy bajorországi kolostorban talált, 13. századi latin–német–francia nyelvű gyűjteményből válogatta a szerző. Az énekelt, illetve zenekaron előadott tételeket a szerző eredeti elképzelése szerint színpadi játék (vagy a legújabb eladásokban tánc) egészíti ki. A darabot azonban igen gyakran adják elő színpad nélkül, oratóriumszerűen.

A mű három nagy részre oszlik, melyeket az elején és végén egy mottószerűen visszatérő kórustétel keretez. Ez a megnyitó kórus a szerencse forgandóságáról szól, szövege latin nyelvű. Az állandó ismétlésekben kibontakozó dallamot a zenekar kíséri.

 

 

 

 

 

Az első rész:

a tavaszról szól. A tételek közül az első gregorián jellegű. Ebben az egyre gyorsuló tempójú kórusban és a következő, tisztán zenekari tánctételben találkozunk először az orff-i ritmusorgiával. Ezután félig latin, félig német szövegű, humoros hallunk; a zenekar és a kórus váltja egymást, végül egy igen gyors menetű, kicsattanó erejű zárótétel következik.

A második rész:

a kocsmában játszódik. Az itt felhangzó énekek az egész mű leghumorosabb, helyenként meglehetősen sikamlós részei. Elsőnek a bordalt halljuk, majd egy igen gúnyos, humoros, rész következik, melynek tárgya: a pecsenyévé változó liba szomorú sorsa. Pazar humorú gregorián-paródia a következő tétel. A rész befejezéseként magával ragadó temperamentumú, pezsgő vidámságú kocsmai gúnydal szólal meg.

A harmadik rész:

a szerelemről szól, ez a tétel sem szűkölködik gúnyban. Ebben a tételben keveredik először ófrancia a latinhoz. Ezután szoprán, és bariton kórus énekel. A szoprán szatirikusan, míg a bariton líraian ad elő. A szopránszóló rövid lírai dala után a teljes együttes adja elő a mű egyik legszebb és leglendületesebb tételét. Végül következik a befejező Venus-himnusz, amelyben ennek a középkori világi költészetnek minden öröme és lendülete megszólal. A művet a bevezető kórus visszatérése zárja le.

 

7 komment


A bejegyzés trackback címe:

https://doremizeneje.blog.hu/api/trackback/id/tr598233558

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

52153 2009.12.14. 14:55:05

A művet eddig is szerettem, de így még kedvesebb. :)

13190 2009.12.14. 17:45:11

Ipari tanuló voltam, mikor az Osztrák tévén a táncos változatát hallottam, láttam, egyből megfogott, egyébként minden zenével így vagyok. Sokáig nem tudtam mi ez a zene, és nem is tudtam körülírni, de aztán az akkori kivánságműsorokban gyakran lehetett hallani, és megtudtam a címét. Később kazettán megszereztem, ez az egyetlen hosszabb zeneszám, amit kivűlről tudok, pár dallamból felismerem. Mikor még Győrbe jártam áruért, betettema kazettát, és mikor fordítani kellett, a helyszínből tudtam, hogy milyen a tempóm, kb 65 km -ig tartott. Imádom, és köszönöm, hogy felidézted.

13005 2009.12.14. 18:00:26

Doremi, igazi élvezet itt Nálad!!!!

13066 2009.12.14. 19:16:27

Szeretettel köszöntök mindenkit aki itt járt, s egy pillanatra megállt a nagy rohanásban :)))

13156 2009.12.16. 15:20:26

Nem lehet nem megállni, ha az ember meglátja a szerző nevét és a mű címét. Nekem különleges élményem fűződik hozzá. Néhány éve Székesfehérváron készült 10-12 amatőr kórus a mű szabadtéri előadására. Reggeltől egyfolytában esett az eső, így a próbát a szólistákkal és zenekarral csak a színházban lehetett megtartani. Kémleltük az eget, de csak nem akart világosodni. Végül az előadás előtt fél órával meggondolta magát, elállt az eső. Gyors tempóban törölték a műanyag székeket az illetékesek és sikerült egy csodálatos előadással lezárni a napot. Leírhatatlan érzés egy több-száz tagú kórusban ilyen művet előadni.

13190 2009.12.23. 16:36:40

Karácsonyra: http://kepkezelo.com/images/kq1zt6dc0f204jjlcvlu.jpg
süti beállítások módosítása