A mozi aranykora az 1930-as években kezdődött. A filmhez társuló zene  ekkor még csak másodlagos szerepet töltött be alárendelve a képsoroknak. Készültek olyan alkotások is ahol a film témájához kapcsolódó zene folyamatosan volt halható, de a rendezők éltek azzal a lehetőséggel is amikor egy jelenet hangulatát hegedűszóló fejezte ki. Egy-egy film zenéjén több alkotó közösen dolgozott, az éppen népszerű zenei stílust alkalmazva.

Chaplin azt vallotta, hogy a beszéd megöli a film szépségét, csökkenti a mimika szerepét, így nem csak rendezője hanem zeneszerzője is volt a filmjeinek.
A teljesség igénye nélkül a filmzeneírók közt megtalálható George Gershwin, Cole Porter, és az egész jeleneteket átívelő összetett hangzásvilágú zeneíró Wolfgang Korngold.

Jelentős szerepe volt Orson Welles 1941-ben elkészült „Aranypolgár” című filmjének melynek zenéjét Bernard Herrmann komponálta abban, hogy a filmzene a képekkel, párbeszédekkel egyenrangúvá vált meghatározva a film érzelemvilágát.

Magyarországon 1929-ben mutatta be a Fórum Mozi az első hangosfilmet  Az éneklő bolond  címmel.
A moziban a zenekar szokásos helye üres volt, a zongora fedelét senki sem nyitotta ki, nem égtek a zenekari lámpák sem. Két kedvcsinálóval kezdődött a műsor. Először Abe Lymann, Amerika egyik legjobb jazz bandje játszott, majd Benjamino Gigli énekelte a Parasztbecsület nagyáriáját. A közönség lenyűgözve hallgatta, de nincs idő a csodálkozásra - kezdődik a nagyfilm, a várva várt Éneklő bolond. Az Estet Karinthy Frigyes tudósította: „A zene véget ér és egyszerre beszélni kezdenek. Tökéletesen és nagyszerűen, hogy libabőrös lesz mindenki háta. - Hiszen ez egy szerelmi dal! - Igen, egyszer én is lehetek szerelmes! Persze mindez angolul. Egyszerre csak a film alsó részén megjelenik diszkréten, cseppet sem zavaróan a magyar felirat, az, amit angolul mondanak. A megoldás nagyon jó."

Azért pár nap múlva hozzátette: „Mi van a szagos filmmel, már bocsánatot kérek. A vászonról miért nem érezzük a mező illatát, az asztalra került rostélyosból hol marad az ínycsiklandozó szagocska. Mert hogy a fejlődés utolsó fázisa, a huszadik századról lévén szó, mi lesz - az úgy is nyilvánvaló. Látó és halló és szagló szerven kívül ízlő szerv is van a világon, a végső kifejlődés az ehető film lesz. A feltalálók kezdhetnek hát gondolkozni rajta, milyen anyagból készítsék el, hogy a gyomrunkat el ne rontsuk vele."

forrás: http://www.filmintezet.hu/magyar/filmint/filmspir/23/lapozgato.htm