Ma már elképzelhetetlen lenne a film kísérő zene nélkül. Jelentős szerepe a némafilmek idején kezdődött. Egy kis időutazásra hívlak benneteket, melyben lesz film, zene, és minden ami még ezzel kapcsolatban eszembe jut. A paletta nagyon színes és változatos, így a teljesség igénye nélkül válogatok, de természetesen igyekszem időrendben haladni.

Ma már elképzelhetetlen lenne a film kísérő zene nélkül. Jelentős szerepe a némafilmek idején kezdődött. Egy kis időutazásra hívlak benneteket, melyben lesz film, zene, és minden ami még ezzel kapcsolatban eszembe jut. A paletta nagyon színes és változatos, így a teljesség igénye nélkül válogatok, de természetesen igyekszem időrendben haladni.

1895-ben a Lumière-fivérek Párizsban rendezték a világ első filmbemutatóját. A zene nélkülözhetetlen szerepet töltött be, megteremtette azt a különös légkört melyből a néző következtetni tudott a szereplők által megélt érzelmekre. Erre a célra először az élőzenét zongorajátékkal szolgáltatták, de volt ennek egy egyszerűbb magyarázata is, hogy elfedje a vetítőgép hangos zörejeit is. A moziknak általában saját zongoristájuk volt, akit nem kis feladat elé állítottak a gyorsan pergő filmkockák.

Leggyakrabban a zenét improvizálták a vetítéskor, de játszottak klasszikus, és színházi zenedarabokból is. 1910-ben a nagyvárosi filmszínházak, már inkább orgonistákat, vagy egész zenekart foglalkoztattak. Egy hatalmas külön erre a célra tervezett orgonát használtak, amellyel zenekari hangzásokat lehetett utánozni, sőt még a vágtató lovak, vagy a tomboló vihar hangahatásait is hallhatóvá lehetett tenni., A némafilmek fénykorában a filmszínházak foglalkoztatták a legtöbb zenészt, de a hangosfilm megjelenése azonban jelentősen megtizedelte a mozikban dolgozó muzsikusok számát.

1910-es évek közepétől egyre gyakoribbá vált, hogy a filmek saját zenét kaptak, így egyre több zenei kézikönyv látott napvilágot, mely szorosan kapcsolódott a filmhez. A némafilmek megzenésítése új művészeti ággá kezdett válni az év végére, és a zeneszerzők is kezdtek megbékélni, így pl Saint-Saëns-t 1908-ban a Film d'Art cég felkérésére megírja a Guise herceg meggyilkolása című francia film zenéjét.

Egyes országokban egyéb módokon is teremtettek hangot a némafilmekhez. Brazíliában ebben az időszakban elterjedtek voltak az úgynevezett fitas cantatas – olyan operett-filmek, melyeknek a vásznon futó képsoraihoz a háttérben álló énekesek adták a hangjukat. Japánban a filmeket nem csupán élőzene kísérte, hanem jelen volt a benshi is, vagyis narrátor, aki közvetítette a film eseményeit, és „szinkronhangja” volt a szereplőknek. A benshi a japán némafilmek központi alakjává vált, és később a külföldi (elsősorban amerikai) filmek tolmácsolásában is segédkezett. Népszerűségüknek volt köszönhető, hogy Japánban még az 1930-as években is sok némafilmet játszottak a mozik.

Gyakori volt, hogy a filmvetítés előtt vagy után revüműsorral is szórakoztatták a nagyérdemű közönséget. Ez a szokás 1930 után, a hangosfilm kezdeti időszakában is megmaradt. A némafilmkorszak tehát hangos, és „élő” élményekkel tarkított volt.

bónusz: