Meséltem  bárdokról, trubadúrokról, igricekről, a további folytatáshoz Solide kommentje adta az ötletet. Nem gondoltam, hogy ekkora fába vágom a fejszém, így a teljesség igénye nélkül válogattam a hatalmas anyagból, és állítottam össze a " Zenél az udvar" kezdetű sorozatom első részét. Lehet, sőt biztos, hogy kihagytam említésre méltó zeneszerzőket, így szívesen veszek minden kiegészítést.

Meséltem  bárdokról, trubadúrokról, igricekről, a további folytatáshoz Solide kommentje adta az ötletet. Nem gondoltam, hogy ekkora fába vágom a fejszém, így a teljesség igénye nélkül válogattam a hatalmas anyagból, és állítottam össze a " Zenél az udvar" kezdetű sorozatom első részét. Lehet, sőt biztos, hogy kihagytam említésre méltó zeneszerzőket, így szívesen veszek minden kiegészítést.

1485-ben véget ér a rózsák háborúja, és kezdetét veszi a Tudorok uralkodása. Ebben az időben gazdagnak, és szegénynek szórakozási lehetősége a zene és a tánc volt. A XVI. században különválik egymástól az egyházi, az udvari, az utca és a városi zene. Új hangszerek jelennek meg, a hegedű korai formája az úgynevezett viola, a fúvóshangszerek közül az  oboa, és a billentyűshangszerek közül a spinét, a csemballó, és a virginál. Ezeket a hangszereket használva sokkal kifinomultabb hangzást tudtak adni a zenének, mint a korai középkorban.

VIII. Henrik sokoldalúan művelt, nyelveket beszélő, irodalmat, zenét szerető és művelő ember volt, mondható, hogy az angol reneszánsz képviselője.

Angliában mindenki énekel - állapítja meg egy utazó, akit bizonyára meglep a kedvtelésből muzsikáló polgári társaságok sokasága éppúgy, mint a vallási és udvari reprezentáció pompája vagy az előkelő college-okban zajló magas szintű zenei képzés. Az Erzsébet kori Anglia fogékony volt az olasz zenére, nagy keletje volt az olyan gyűjteményes kiadásoknak, mint a Musica Transalpina (1588). Erzsébet uralkodása alatt virágzó gazdag Angliában a fiatal zeneszerzőkre inspirálóan hatott a mediterrán zene. Shakespeare korában a legnépszerűbb vokális zene a madrigál. Szülőhazája Itália, ahol nagyon komolyan vették. Angliában is törekedtek a komoly hangvételre, de sokkal vidámabb és fülbemászóbb ritmusokkal és pikáns áthallásokkal, szólalt meg. Megjelenik az első zenei Consort furulyákból, violákból álló lágyan halkan szóló hangszeres együttes.  John Playford angol zeneműkiadó letelepedik Londonban és élete végig az ő kezében van az egész angliai zeneműkiadás.

Míg Anthony Holburne udvari szerző a kor ismert szórakoztató zenei formáit alkalmazza a vonós kamaraegyüttesre, addig Tallis tanítványa Byrd kortársai szerint „az angol nemzet leghíresebb muzsikusa és orgonistája” és „az angol zene atyja” volt. Szoros kapcsolat alakult ki a két komponista között, ami az üzleti életre is kiterjedt. 1575-ben 21 évre közös kottanyomtatási és kiadási privilégiumot kaptak egész Anglia területére. Első kiadásuk saját motetta - gyűjteményük volt.  William Byrd kisebb-nagyobb kellemetlenségekkel túlélte a katolikusellenességet – a királynői pártfogáson túl – annak is köszönhette, hogy a katolikus egyházi zenén kívül színvonalasan munkálkodott az anglikán zenén is.

Műveit katolikus és anglikán pártfogóinak ajánlotta. Sokoldalú komponista, akinek munkásságában megtalálhatók a vokális és az instrumentális, a vallásos művek mellett a világi művek is. Ez utóbbi vokális darabok sajátossága az, hogy a szóló éneket – az akkoriban megszokott lantkíséret helyett – violaegyüttes kísérte.

Tanítványa Thomas Morley  /1557-1602/ úgyszólván csak világi zenét írt. I. Erzsébettől huszonegy évre szóló monopóliumot kapott daloskönyvek kiadására, így lehetővé válik az olasz madrigálok angol nyelvű kiadása. Thomas Morley pályájának csúcsa az 1601-ben szerkesztett „Triumphs of Oriana'”című műve. Ebben a kor húsz legnagyobb zeneszerzője tisztelgett I. Erzsébet – Oriana – előtt. Minden vers refrénje a következő szavakkal fejeződik be: „Sokáig éljen a szép Oriana'”. Morley a feltételezések szerint személyesen ismerte William Shakespeare-t, így feltételezhető, hogy drámáinak egy-két dala az ő kompozíciója.

John Dowland korának legismertebb zenészei közé tartozott. 1594-ben egy udvari állásra vonatkozó kérelmét elutasították, így elhagyja Angliát, és 1600-ban tér csak vissza.1602-ben pestis pusztított Londonban. A királyi pár elhagyta a várost, hogy elmeneküljön a járvány elől. Mielőtt ősszel visszatértek volna a városba, meglátogatták Winchestert, ahol egy zenés színházi előadás rendeztek Henry herceg tiszteletére. Dowland „bebocsátást nyert” a királynőhöz, míg az a városban tartózkodott, a zeneszerző valószínűleg egy udvari állásért folyamodott. 1606-ban elbocsátották a dán királyi udvarból. 1611-ben Lord Walden lantosa lett, majd 1612. október 28-án kinevezték I. Jakab lantosai közé.

John Dowland egyike volt kora azon kevés angol lantművészeinek és zeneszerzőinek, akik már életük során hírnévre tettek szert Európában. Lépést tartott a korabeli játékmódokkal és a lantkészítés új fejleményeivel is. Nagy valószínűséggel hathúros lanton kezdett játszani, de készültek dalkíséretei héthúros valamit kilenchúros hangszerre is. Valószínűsíthető, hogy Dowland sokat improvizált, kotta nélkül játszott, s a legtöbb fennmaradt kéziratot amatőrök jegyezték le így Dowland jó pár szerzeménye eltérő kidolgozottságot mutat, mely azt jelzi, hogy soha nem volt végleges verziója a műveknek.

Forrás:http://www.fidelio.hu/

http://hangtarnok.klog.hu/