Bevezető egy sorozat elé.

Egy balett karrier kezdete, és vége....

Bevezető egy sorozat elé.

Egy balett karrier kezdete, és vége....

Visszamennék egy "kicsit" az időben, no nem sokat csak úgy 50 évet.

A világot jelentő deszkák felé 5 évesen indultam.  A család egyetlen lányaként ugyancsak mint egy sajtkukac nem volt nyugtom állandó mozgásban voltam.

Apu aki szerette a művészeteket, köztük a balett volt az első helyen, igaz az "előző" életében pártolta is a balerinákat olyannyira, hogy az első felesége is balett táncosnő volt. A baráti köréhez tartozott nem kisebb személyiség mint Lakatos Gabriella, Róna Viktor, Eck Imre, és Ferencsik János. Aztán az élet átírta a forgatókönyvet, az idők folyamán a barátság megszakadt, de a szerelem e művészet iránt megmaradt.

Szorgalmasan jártam a balettórákra, s az első vizsgát is sikeresen letettem, de sajnos itt vége lett a karrieremnek, mert szívnagyobbodás miatt abba kellett hagynom, s 1/2 évig szigorú fekvésre voltam kényszerítve. A mai napig nem értem, hogy sikerült az Anyunak rávennie erre, de valahogy szót fogadtam, s mire iskolába kerültem kinőttem e kórságot.

A balett órákat nem tudtam folytatni,  "kiöregedtem" így maradt a tánciskola, mély nyomokat hagyva maga után, Fics szavaival élve jó dili volt.  A fiúk stikában kijártak bagózni, s a táncközben nagy előszeretettel tapostuk egymás lábát, a helyzet komolyságához nem tudtunk felnőni, a lányok természetesen vihogtak, míg a fiúk harsányan röhögtek a másik ügyetlenségén.  A kísérő zenét zongorán egy idősebb úr szolgáltatta, akinek a szája sarkában mindig csikk lógott, s elmaradhatatlan volt az előtte álló korsó sör. A legjobb az össztánc volt szombat délutánonként, akkor lehetett "tapadósat" is táncolni a fiatalságnak az éppen aktuális szíve választottjával / de csak diszkréten, mert a felügyelő tanár a hátunk mögött sasolt /.

Egy kis ízelítő az egyik kedvenc filmemből, hiszen vannak nálunk fiatalabbak is akiknek ez már történelem, s a 60-as éveket idézi:

Szabad egy táncra?