A gregorián ének az énekelt imának egy ősi és bevált formája

A gregorián ének az énekelt imának egy ősi és bevált formája, gyökere a zsidó templomi liturgia éneke. A keresztények sok dallamot átvettek belőle. Igazán a 7. és a 8. századtól kezdődően fejlődött tovább, mikor nyugaton Róma átvette. A gregorián ének elnevezés Nagy Szent Gergely pápára (+604) vezethető vissza, aki megreformálta a római egyházi éneket azáltal, hogy megalapította a „Schola cantorum” énekiskolát.

A gregorián ének egyszólamú, 8 eltérő tónusa ismert. A hangjegyek egészen másképp néznek ki, mint a mai hangjegyek, ezenkívül csak 4 vonalra íródtak, a szövegek pedig gyakran a Bibliából vett kifejezések, Isten Igéje. A szerzetesek azokkal a szavakkal fordulnak Istenhez, amelyeket Önmaga adott nekünk a Bibliában… Már ezáltal is egyesül az ég a földdel. A szövegek többsége az ószövetségi zsoltárok könyvéből való. A dallamok egyszerűek, mintegy hangulatteremtő hatással rendelkeznek.