Egy kis tallózás a görög táncok világában, majd következik a salsa, és végül a capoiera.

Egy kis tallózás a görög táncok világában, majd következik a salsa, és végül a capoiera.

A görög táncokat két csoportra oszthatjuk városi táncok, valamint a vidéki lakosság által kedvelt, hagyományosnak nevezett néptánc. Az előbbiek közül a bouzukival kísért zeimbekiko a kis-ázsiai görög menekültekhez kapcsolódik és valószínűleg középkori előzményekre tekinthet vissza.

A barátok és hölgyek fél térdre ereszkedve tapsolnak, miközben középen szabadon táncolja a férfi a saját, tánclépésekhez nem kötött szárnyaló, szilaj táncát, legtöbbször a középen elhelyezett pohár bor körül és fölött, nagyon vigyázva, hogy ne érintse meg azt. Mindenki másképp táncolja, sokan akrobatikus elemeket is belevisznek.

Több vidéki tánc a mitológiai múltban gyökerezik.

A görög szigeteken népszerű táncnak számít a hazánkban is jól ismert syrtos. A másik fontos tánc, a tsámikos - az oszmánok ellen harcba induló férfiak tánca – a függetlenségi háborúhoz kapcsolódik.

A legközismertebb nevű tánc a sirtaki. (Theodorakis zenéjére járja a főszereplő a Zorba c. filmben).   Két néptáncból "gyártott" görög tánc Igazából nem autentikus néptánc, csak néptánci elemeket tartalmaz. Sokféle koreográfia létezik, egyszerű, nehéz és igen nehéz. Ismert még a Hasapo-servikos nevű tánc, ami lényegében a Zorba tánca gyors lépéseire épül.

A vérpezsdítő tánc, amit ma salsa néven ismerünk, több évszázados zenei és kulturális örökség eredménye, mélyen a latin-amerikai és karibi társadalmak történelmében gyökerezve. A szó eredeti jelentése szósz vagy fűszer, ami táncként már az igen összetett zenei stílusra és a különböző ritmusok keveredésére utal. Olyan zene, amely a kezdetektől fogva táncra teremtetett, amelynek fejlődése során szeretet és gyűlölet, szatíra és történelem, forradalom és tekintély olvadt egybe. A napjainkban közismert salsa az 1960-as években született, amikor számtalan kubai és Puerto Ricó-i emigráns érkezett New Yorkba, ahol megõrizték kultúrájukat, tradícióikat. A zene és a tánc itt formálódott nagyvárosi stílussá. Az eredeti salsa egy gyors, sodró, heves, ritmikusan bonyolult zene, tánca pikáns, vidám, tüzes és lendületes.

A capoeira egy brazil harcművészeti játék, melyet a 16. században a rabszolgák alakítottak ki. Fürge, trükkös mozdulatok jellemzik; gyakran közel a földhöz, vagy kézen-/fejenállva művelik, mindig zenére. Egyes verzióiban sok akrobatikus elem található. A capoeira szónak számos jelentése létezik, ezek egyike a Brazília belsejében található erdős területekre utal, feltehetőleg azokra a helyekre, ahol a szökött rabszolgák próbáltak elrejtőzni. Az 1970-es években megjelenő  break-tánc számos mozdulata nagyon hasonló, ezért sokak szerint a capoeriából származik.  A tánc stílusára jellemzőek a cselek, színlelt támadások, lendületes rúgások, illetve az ellenfél egyensúlyból való kimozdítását célzó mozdulatok.