Az öt éves kislány Róna Bácsi (Róna Viktor balettművész édesapja), és Lakner Artúr növendéke, és színtársulataik tagja: a korabeli színlapok Lakatos Ellykét "csodababaként" emlegetik. A budapesti Operaház balettiskolájában a legendás Mester, Nádasi Ferenc kiváló növendéke volt, 1943-tól a Dalszínház tagja. A II. világháborút követően egyetlen, küzdelmes évadra, Szegedre szerződött, ám1948-tól már a Magyar Állami Operaház címzetes magántáncosa, 1950-től pedig magántáncosa.
A budapesti operaház balettiskolájában a legendás mester, Nádasi Ferenc növendéke volt, 1943-tól pedig a dalszínház tagja. Pályája első húsz esztendejében eltáncolta az akkori balett-repertoár szinte minden főszerepét. Ő volt 1945-ben, A csodálatos mandarin Harangozó Gyula-féle első, "szelídített" előadásában a Lány, ugyanebben a szerepben 1956-ban, a második, korszakos jelentőségű változatban vált halhatatlanná. 1957-re, 30 éves korára Kossuth-díjas, országos hírű művész lett. 1966-ban megkapta az érdemes művész címet, 1971-ben pedig a kiváló művész elismerést.
"Lakatos Gabriellát 1973-ban nyugdíjba küldték (...). Élete utolsó másfél évtizedében énekesnőként vált közismertté" - írta összegzésében az OSZMI. Mint felidézte, a művész az 1980-as években két alkalommal még visszatért a táncszínpadra: Markó Iván koreográfiájában, Az igazság pillanatában, illetve Novák Ferenc Magyar Elektrájában lépett közönség elé. A kiállítás november 13-ig tekinthető meg a Magyar Állami Operaházban, majd november 16-tól 2008. január 16-ig az OSZMI Körtermében lesz látható.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.