Ravel talán legismertebb műve: Bolero.

A francia muzsika egyik legkiválóbb mestere a párizsi konzervatóriumon Gédalge és Fauré tanítványa volt. 1901-ben a Római díjért versengõk között csak a második helyet tudta megszerezni. Magányos életet élt, kedvelte az egzotikus macskákat, és gondosan ápolta japán kertjét. Élete utolsó éveit szellemi elborultságban élte. A hosszú szenvedéstõl egy sikertelen agymûtét következtében beállott halál váltotta meg.
Zenéjét kezdetben erősen befolyásolt Debussy művészete, de választékos ízlése, ragyogó technikai felkészültsége és ösztönös, mély muzikalitása hamarosan önálló utakra segítette. Alkotásainak egyik legjellemzőbb sajátossága: a színhatások káprázatosan gazdag tűzijátéka. Jelentkezik a zongoraműveiben is, de még inkább bravúrosan hangszerelt zenekari darabjaiban. A spanyol folklór egész életművét végigkíséri. A színek és illatok páratlanul életteljes hangulatképe a Spanyol rapszódia. Ebbe a kategóriába tartozik L'heure espagnole címû operája és végül az egész világon ismert és kedvelt Bolero.

A spanyol bolero, 16 ütemes táncritmusa és egy ehhez kapcsolt dallam a műben makacsul visszatér. S hogy ez a visszatérés, a zenekarra írt, közel 20 perces alkotásban nem válik unalmassá, az Ravel zeneszerzői tehetségét és bravúros hangszerelését dícséri.

Munkáját egy időben a francia clavecinisták, elsősorban Couperin szelleme hatotta át. Valamennyi művét szinte kristályosan tiszta vonalú formálás jellemzi, amely bámulatosan ökonomikus eszközökkel mindig a lehető legrövidebbre fogja mondanivalóját. Kossewitzky, a kiváló karmester felkérésére meghangszerelte Muszorgszkij Egy kiállítás képei című monumentális zongorakompozícióját, amivel a mű népszerűségét hallatlan módon fokozta.