A művészetekre hatással vannak a különböző korok, és irányzatok, így a zene sem kivétel. A XIX században fogalmazódott meg a  programzene meghatározása: olyan    hangszeres zene,  mely képszerű érzeteket ébreszt, és zenei eszközökkel mond el egy történet, amely valamilyen esemény, hangulat, érzés, fájdalom, vagy öröm hatása alatt született.  Ebbe a kategóriába sorolható művek az 1800-as évektől élik ugyan virágkorukat, de a barokk, és a romantikus zenében is találhatunk rá példát.

A művészetekre hatással vannak a különböző korok, és irányzatok, így a zene sem kivétel. A XIX században fogalmazódott meg a  programzene meghatározása: olyan    hangszeres zene,  mely képszerű érzeteket ébreszt, és zenei eszközökkel mond el egy történet, amely valamilyen esemény, hangulat, érzés, fájdalom, vagy öröm hatása alatt született.  Ebbe a kategóriába sorolható művek az 1800-as évektől élik ugyan virágkorukat, de a barokk, és a romantikus zenében is találhatunk rá példát.

1725 körül jelenik meg Amszterdamban Vivaldi VIII. opus szám alatt „A harmónia és a találékonyság erőpróbája” című sorozata, melynek az első négy darabja a „Négy évszak” című hegedűverseny-ciklusa.

A szerző e művét Václáv Morzin grófnak ajánlotta., a kiadást követően maga a szerző az ajánlósorokban utal arra, hogy jóval előbb keletkezhetett. Vivaldi partitúrája egy-egy szonettel kezdődik, melyeknek eredete nem tisztázott, és az sem, hogy megelőzte e időben a zeneművet. Egyes források szerint  feltehetően Vivaldi írhatta meghatározva ezzel  a mű témáját szavakban is, szorosan összefonódva a zenével. Ugyanakkor a vonószenekari telt hangzás és a mozgékony, gyakran virtuóz hegedűszóló váltakozása az évszakok hangulatváltozásait, megjelenítő hangszínellentéteket hoz létre, így  a zene végül is szavak nélkül muzsikál az évszakokról. Őt tekintik emiatt az úgynevezett programzene, vagyis meghatározott témájú zene atyjának.

A tél

Küszködni fázva, csikorgó havakkal,
csikaró fájó, rettenetes szélben,
topogni sűrűn, meg ne fagyj a télben
jeges világban, vicsorgó fogakkal.

II. Largo
Húzódni tűzhöz, terített víg asztal
mellé, míg ott künn csak úgy szakad, délben-
majd síkos úton, jaj, elesőfélben
továbbhaladni, mindig egy arasszal:
vigyázz, megcsúszol! Lábad nem szaladhat:
No kelj fel, indulj - hanem aztán jó kis
roppanás: jég volt, beszakadt alattad!

III. Allegro
Sirokkó, bóra ezerféle kófic
rohama csap rád zúgó szél - hadaknak -
ilyen a tél hát, de van benne jó is...

Rónai Mihály András fordítása

Az ifjúság öröme, és az ébredő természet üdesége csendül meg Schumann "Tavaszi szimfóniájában". Böttgert  egyik verssora  „A völgyben éled a tavasz” volt a szimfónia  ihletője.

Schumann Taubert Wilhelmhez intézett, 1843 január 10-ről kelt levelében ezt olvassuk: „Kedves Barátom! Szeretném, ha zenekara játékával kifejezné azt a tavasz után való vágyódást, amely bennem égett, mikor megírtam e szimfóniát. Szeretném, ha az első trombita-belépés úgy hangoznék, mintha a magasból jönne. A bevezetés többi részében mintha minden zöldülni kezdene. Itt-ott egy pillangó röpül fel. Az Allegróban pedig benne legyen minden, ami a tavasszal ezek után következik. Persze ezek utólagos fantáziák, melyek művem elkészülte után ébredtek föl bennem. Csak azt akarom még mondani, hogy az utolsó tételt úgy fogom föl, mint a tavasz búcsúzását.”

A moszkvai új konzervatórium 1866-ban nyílt meg, a zeneelmélet professzori katedrájára a huszonhat éves Csajkovszkijt kérték fel. A hirtelen életmódváltás, az iskolai kötelmek és a megszaporodott feladatok közepette komponálja első szimfóniáját, zenéjére nagy hatással van Mendelssohn, és Schumann. Valósággal önkívületi állapotban dolgozik, az  elkészült szimfóniának  a „ Téli álmodozások” címet adja.

Az első részben  valóban egy álmot vetít elénk utazásunk során, míg a következőben már egy elhagyott ködös tájra érünk. A szimfóniát természetesen megmutatja mesterének, Anton Rubinsteinnek, aki kíméletlenül megbírálja a munkát és nem hajlandó műsorra venni. Amikor Csajkovszkij átdolgozva ismét elküldi neki, csak a II-III. tételt mutatja be egy pétervári hangversenyen, ezzel is „elősegítve” a darab bukását A teljes mű majd csak 1868-ben kerül közönség elé, és  csak 15 év múlva kerül sor, a következő előadásra pedig a szimfónia témája szorosan kötődik az orosz élethez, és a népzenéhez.

Csajkovszkij életművéből arra is találhatunk példát, hogy nemcsak a négy évszak, hanem a tizenkét hónap is lehet téma a zeneszerző számára. Az Évszakok című műve, nevével részben ellentétben 12 zongoradarab az év 12 hónapjára.

Nem hagyható ki a sorból Mendelssohn sem a"Dalok szöveg nélkül "című  nyolc füzetből álló negyvennyolc zongoradarab sorozatában található a „Tavaszi dal”, melynek zenei ábrázolásához általános hangulatot ragad meg, olyan érzést, ami a korabeli – és talán a mai – zenehallgatóban is a tavasz képzetéhez társulhat.