A szemérmesen tartózkodó modor.....

A szemérmesen tartózkodó modor.....

Az 1300-1450 közötti időszak Európában az egyházi művészetek virágzását, az udvari művészetek további önállósodását és a városi kultúra kibontakozását hozta magával. Az európai tánckultúra, és az ehhez szorosan kapcsolódó társasági élet szabályai fokozatosan alakultak ki.

A kezdetek a XII.sz.-i Provance-ban gyökereznek, a XIV.sz-i Itálián keresztül, Burgundiában teljesedett ki, s terjedt el egyre szélesebb körben. Alapjaiban fellelhető az ókori görög és római kultúra, a későbbi szír, óhéber, arab s más keleti kultúrák befolyása. A keresztes háborúk során szerzett élmények is nagy lendületet adtak a tánckultúra fejlődésének.A XIV.sz.-ban a lovagi erények legfőbb elemei, a nők tisztelete a hűbérúr feltétlen szolgálata mellett az udvarias viselkedés, a tartózkodó szerelem, ügyesség, a megbízhatóság, önuralom, a jó ízlés voltak. Ezek a táncban az ünnepélyes, feszes tartással, szabályos, kimért mozdulatokkal szemérmesen tartózkodó modorban járt lépésekben mutatkoztak meg.

A tánctörténetben a nagy áttörést a reneszánsz életfilozófia elterjedése okozta, s a tánc a test kultuszának egyik szimbóluma lett. A tánc divatjának hódoltak a vásárban a parasztok és a királyi udvarban a főurak egyaránt.
Új tánckultúra volt kialakulóban, mely terjesztéséhez már tanult szakemberekre, táncmesterekre volt szükség.

A XV.században Burgundiában a legfőbb tánc a basse danse volt (lassú, méltóságteljes vonulós tánc ). Az itáliai táncoknak két alaptípusa létezett: a bassa danza (vonulós páros, vagy hármas tánc ) és a ballo v.balletto (több részből álló tánckompozíció).

A XVI.században a korábbi táncok kezdeti jelenléte mellett fokozatosan megváltozott a tánckultúra, változatosabb és bonyolultabb lett. Új, eddig ismeretlen táncfajták jelentek meg, mint a pavane, gaillarde, allemande, branle stb. Némely tánc koreográfiája, tánclépéseinek bonyolultsága miatt igen nagy virtuozitást várt el a táncostól (pl. gaillarde).

A kora reneszánsz idején Magyarország táncélete a nyugat-európaihoz hasonlóan mozgalmas lehetett, e fejlődés a lovagi kultúra ápolására alkalmas főúri udvarok csekély száma miatt sajátosan a királyi udvarhoz kötődve ment végbe. I.Károly, Nagy Lajos és Zsigmond királyunk uralkodása alatt vált a királyi udvar számottevő kulturális központtá.

Zsigmond király uralkodása idejéből (1387-1437) maradt fent néhány táncra utalás. Az uralkodó tánc iránti vonzalmát több korabeli forrás is említi. Az egyik szerint a király 1411-ben Innsbruckban tánccal versengett Frigyes herceggel egy polgárlány kegyeiért.

Páros tánc ábrázolását láthatjuk a Mátyás király budai műhelyéből kikerült szép kályhacsempéken és egy XV.századra datált bronz ládacsaton. Több európai forrás említi a magyarok sajátos módon való táncát, amely a reneszánsz későbbi időszakában válik európai divattá. A legtöbb emlékünk Antonio Bonfini-nek köszönhetően Mátyás királyunk uralkodásának idejéből maradt ránk. Tőle tudjuk, hogy Mátyás királlyá választásakor a budai nép táncra perdült, Mátyás és Beatrix menyegzőjén.

Mátyás király halála után II.Ulászló és II.Lajos királyunk is igyekezett fenntartani a fényűző reneszánsz udvart. II.Lajos király nem véletlenül érdemelte ki a "beste táncos király" elnevezést, hiszen gyakran tartott mulatságokat, melyeken maga is szívesen táncolt (bár a kincstár helyzete miatt ezt sokan rosszalloták).
Zsigmond herceg Jagelló Ulászló király öccse feljegyezte budai sáfárkönyvébe, hogy 1501. február 21-én, farsang utóján a budai iskolás diákok kardtáncot mutattak be neki.
A harci táncok - köztük a kardtánc - divatja új lendületet vett a törökkel való közvetlen harcok folyamán.

/forrás:http://www.belarex.hu/f0502.htm/